Köszönöm a komikat az előző részhez és köszönöm a díjakat is :)) 3 komi után jön a kövi rész ugyanúgy vasárnap, mint eddig :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!! xx
-Kérlek. Ne mondj semmi hülyeséget, ami egy kicsit is
félreérthető lehet. Halál komolyan beszélek. Ja és töröld meg a szád gyorsan.
–nyomott a kezembe egy nedves törlőkendőt és kiment ajtót nyitni. Leültem a
nappaliba és hallgattam, hogy mit beszélnek, de nem tudtam kivenni, mert csak
Roxy suttogott valamit.
-Milyen vendég?? –csattant fel a fiú nagy hanggal. Megint
halk beszéd hallatszott, majd megjelentek mindketten az ajtóban, kézenfogva. A
fiú rosszabb volt, mint amit a legvadabb álmomban el tudtam volna képzelni.
Széles, izmos vállak. A vékony póló feszült a mellkasán. Haja világosbarna és
kócos volt. Vastag és erős arccsontja megfeszült, ahogy végigfutatta rajtam
hideg, mégis mély kék tekintetét. Lemertem volna fogadni, hogy bármelyik lányt
megkaphatná. Kezét birtoklóan Roxy dereka köré fonta és szúrós szemekkel nézett
rám. Azt suttogták szemei, hogy bármelyik pillanatban itt halok meg, ha hozzá
merek nyúlni a mellette lévő gyönyörű lányhoz. Bevallom összecsináltam magam
tőle és még meg sem szólalt.
-Eric ő itt Harry. Egy gyerekkori jó barátom. –próbált
nyugodt mosolyt kölcsönözni szájának, de látszott, hogy ő is fél a fiú
reakciójától. Felálltam és elé léptem kezet nyújtva neki.
-Harry Styles. –megvetően lepillantott kezemre, majd még
mindig kemény tekintettel elfogadta azt.
-Eric Ross. –köpte a nevét. Kirázott a hideg érdes
hangjától. Magas vagyok én is, de ő még nálam is nagyobb volt. –Roxanne kérlek,
hoznál nekem valami reggelit a konyhából?? –a fejét felé fordította, azonban
engem nézett.
-Persze. –lépett el mellőle, de Eric visszahúzta őt és
egy csókot nyomott a mindig vörös ajkaira, majd elengedte. Roxy amint kilépett
a helyiségből, Eric nekilökött a legközelebbi falhoz.
-Mit akarsz Roxanne-től?? –sziszegte a szavakat és
szorosan elém állt.
-Csak barátok vagyunk. Higgadj le!! –böktem meg a
mellkasát, hogy álljon hátrébb.
-Te megböktél engem?? –kérdezte olyan ’hogy merted?’
hangnembe.
-Meg. -bátorodtam fel léptem egyet előre. –És örülnék, ha
nem állítanál nekem mindenféle hülyeségekkel. Ha azt mondom barátok vagyunk,
akkor azok vagyunk. –igaz, hogy nem azt mondtam ami az igazság volt, de ő neki
ezt nem kellett tudnia.
-Csak úgy szólok. Velem te ne beszélj így. Remélem
világos. És mégegyszer nem akarlak meglátni még Roxanne közelében sem. Nem
fogok előtte jelenetet rendezni, szóval remélem, hogy ezt megbeszéltük. –artikulált
fenyegetően. Mire befejezte Roxy pont belépett egy tálcával a kezében.
Mindketten leültünk, én a fotelba Eric a kanapéra. Roxy először nekem hozott
egy szendvicset, majd leült a kanapéra. Eric kezébe került a tálca, amit letett
magam mellé és Roxy-t az ölébe húzta, majd elkezdett enni.
-Mit csináltatok míg kint voltam?? Összebarátkoztatok?? –kérdezte
mosolyogva Roxy és felváltva nézett ránk.
-Persze hogy. Harry-vel nagyon jól kijövünk. –bizonygatta
fejbólogatással.
-Én csak arra emlékszem, hogy megfenyegetett, hogy többet
ne lásson a közeledbe. –mondtam ugyanolyan hanglejtéssel és fejbólogatással. Roxy
csak megforgatta a szemeit és kiszállt a barátja öléből, majd mellé ült.
-Te komolyan hiszel ennek a felmosórongy fejűnek?? –kérdezte
teljesen ártatlant tettetve a durcás lánytól.
-Igen hiszek neki, mivel pontosan tudom, hogy milyen
vagy. Miért is vártam volna mást?? –tette karba kezeit mellkasa előtt, mint egy
sértődött kislány.
-Oké. Azt hiszem nekem mennem kéne. –álltam fel a
fotelból és elindultam kifelé. Nyitottam volna az ajtót, mikor Roxy jelent meg
mögöttem.
-Elmész?? –kérdezte.
-Itt sem kellett volna maradnom. Igazad volt, mikor azt
mondtad, hogy húzzak el. A barátod egy vadállat. Nem tudom fel fogni, hogy hol
volt az eszed, mikor összeálltál vele.
-Harry!! –szólt utánam, miután már kiléptem az ajtón. Visszanéztem
várva mondanivalóját. –Azért még beszélünk még??
-Majd hívlak. –erőltettem egy műre sikerült mosolyt az
arcomra és elsétáltam.