~4. rész

Köszönöm a komikat az előző részhez és köszönöm a díjakat is :)) 3 komi után jön a kövi rész ugyanúgy vasárnap, mint eddig :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!! xx

-Kérlek. Ne mondj semmi hülyeséget, ami egy kicsit is félreérthető lehet. Halál komolyan beszélek. Ja és töröld meg a szád gyorsan. –nyomott a kezembe egy nedves törlőkendőt és kiment ajtót nyitni. Leültem a nappaliba és hallgattam, hogy mit beszélnek, de nem tudtam kivenni, mert csak Roxy suttogott valamit.

-Milyen vendég?? –csattant fel a fiú nagy hanggal. Megint halk beszéd hallatszott, majd megjelentek mindketten az ajtóban, kézenfogva. A fiú rosszabb volt, mint amit a legvadabb álmomban el tudtam volna képzelni. Széles, izmos vállak. A vékony póló feszült a mellkasán. Haja világosbarna és kócos volt. Vastag és erős arccsontja megfeszült, ahogy végigfutatta rajtam hideg, mégis mély kék tekintetét. Lemertem volna fogadni, hogy bármelyik lányt megkaphatná. Kezét birtoklóan Roxy dereka köré fonta és szúrós szemekkel nézett rám. Azt suttogták szemei, hogy bármelyik pillanatban itt halok meg, ha hozzá merek nyúlni a mellette lévő gyönyörű lányhoz. Bevallom összecsináltam magam tőle és még meg sem szólalt.

-Eric ő itt Harry. Egy gyerekkori jó barátom. –próbált nyugodt mosolyt kölcsönözni szájának, de látszott, hogy ő is fél a fiú reakciójától. Felálltam és elé léptem kezet nyújtva neki.

-Harry Styles. –megvetően lepillantott kezemre, majd még mindig kemény tekintettel elfogadta azt.

-Eric Ross. –köpte a nevét. Kirázott a hideg érdes hangjától. Magas vagyok én is, de ő még nálam is nagyobb volt. –Roxanne kérlek, hoznál nekem valami reggelit a konyhából?? –a fejét felé fordította, azonban engem nézett.

-Persze. –lépett el mellőle, de Eric visszahúzta őt és egy csókot nyomott a mindig vörös ajkaira, majd elengedte. Roxy amint kilépett a helyiségből, Eric nekilökött a legközelebbi falhoz.

-Mit akarsz Roxanne-től?? –sziszegte a szavakat és szorosan elém állt.

-Csak barátok vagyunk. Higgadj le!! –böktem meg a mellkasát, hogy álljon hátrébb.

-Te megböktél engem?? –kérdezte olyan ’hogy merted?’ hangnembe.

-Meg. -bátorodtam fel léptem egyet előre. –És örülnék, ha nem állítanál nekem mindenféle hülyeségekkel. Ha azt mondom barátok vagyunk, akkor azok vagyunk. –igaz, hogy nem azt mondtam ami az igazság volt, de ő neki ezt nem kellett tudnia.

-Csak úgy szólok. Velem te ne beszélj így. Remélem világos. És mégegyszer nem akarlak meglátni még Roxanne közelében sem. Nem fogok előtte jelenetet rendezni, szóval remélem, hogy ezt megbeszéltük. –artikulált fenyegetően. Mire befejezte Roxy pont belépett egy tálcával a kezében. Mindketten leültünk, én a fotelba Eric a kanapéra. Roxy először nekem hozott egy szendvicset, majd leült a kanapéra. Eric kezébe került a tálca, amit letett magam mellé és Roxy-t az ölébe húzta, majd elkezdett enni.

-Mit csináltatok míg kint voltam?? Összebarátkoztatok?? –kérdezte mosolyogva Roxy és felváltva nézett ránk.

-Persze hogy. Harry-vel nagyon jól kijövünk. –bizonygatta fejbólogatással.

-Én csak arra emlékszem, hogy megfenyegetett, hogy többet ne lásson a közeledbe. –mondtam ugyanolyan hanglejtéssel és fejbólogatással. Roxy csak megforgatta a szemeit és kiszállt a barátja öléből, majd mellé ült.

-Te komolyan hiszel ennek a felmosórongy fejűnek?? –kérdezte teljesen ártatlant tettetve a durcás lánytól.

-Igen hiszek neki, mivel pontosan tudom, hogy milyen vagy. Miért is vártam volna mást?? –tette karba kezeit mellkasa előtt, mint egy sértődött kislány.

-Oké. Azt hiszem nekem mennem kéne. –álltam fel a fotelból és elindultam kifelé. Nyitottam volna az ajtót, mikor Roxy jelent meg mögöttem.

-Elmész?? –kérdezte.

-Itt sem kellett volna maradnom. Igazad volt, mikor azt mondtad, hogy húzzak el. A barátod egy vadállat. Nem tudom fel fogni, hogy hol volt az eszed, mikor összeálltál vele.

-Harry!! –szólt utánam, miután már kiléptem az ajtón. Visszanéztem várva mondanivalóját. –Azért még beszélünk még??

-Majd hívlak. –erőltettem egy műre sikerült mosolyt az arcomra és elsétáltam.