~2. rész

-Azt mondtam, hogy beengedlek… Téged. –emeltem ki az utolsó szót.

-Roxy kedvesem. Fizetem a lakásod, ha beengedsz minket. –emelte ki ő is az utolsó szót.

-Gyertek. –morogtam a két személynek akik rögtön be is estek az ajtón. –Utállak Sytles. –kiálltottam utána mikor már a nappaliban voltak. –És ki a barátod?? –kérdeztem mikor már én is beértem a nappaliban.

-Jah ő Louis Tomlinson a legjobb barátom és ő is bandatag. –a fiú egy intéssel és egy mosollyal elintézte a köszöntést.

-Oké. Akkor téged is utállak. –vontam vállat. –Most pedig elárulnád, hogy mit kerestek itt 11 órakor?? –tettem csípőre a kezem várva magyarázatára.

-Hát… -vakarta meg a tarkóját. –Unatkoztunk??

-Egyszer tényleg ki foglak herélni… -sóhajtottam és beestem a fotelomba.

-Hazz ez a csaj tényleg ijesztő. –próbálta súgni, de elég jól hallottam.

-És azt mondtam-e, hogy a fülei is túl jók. –röhögte el magát a Fürtös.

-Ó. –temette arcát kezébe a Louis nevezetű srác. –Kérdezhetek valamit?? –kapta fel a fejét és felváltva nézett rám és Harry-re.

-Ha nagyon akarsz, csak tessék. –mondtam és felpakoltam a lábaim magam elé, hogy kényelmesen üljek.

-Ti most akkor barátok vagytok?? –na ezen mondjuk még egyszer sem gondolkodtam. Ha vannak olyan barátok akik rühellik egymást akkor igen.

-Bodri te, hogy gondolod?? –néztem rá hátha ő tud valamit mondani.

-Nem tudom. –vonogatta a vállát. Legalább egy dolog a Földön amiben egyet tudunk érteni.

-Te most komolyan nem szólsz semmit arra, hogy Bodri-nak hívott?? Ha én mondanék ilyet hajam se maradna. A csajnak meg nem szólsz semmit?? –kérdezgette Harry-t Louis.

-Lou… Ne kezd most ezt lécci. –nyafogott.

-Jól van, nem vagyok kíváncsi rátok. Nincs kedvetek hazamenni?? –kérdeztem magamhoz mérten kedvesen.

-Nem aludhatunk itt?? Olyan kényelmes ez a kanapé. –dobálta fel a lábait Harry. Nem volt kedvem vitatkozni mivel túl álmos voltam és tudtam, hogy úgy sem mennének el.

-Nekem aztán olyan mindegy, hogy mit csinálsz. –sóhajtottam majd felálltam. –Én megyek aludni. Ja és bezárom az ajtót. Csak szóltam, hogy ne kezdj el gondolkodni semmi baromságon. –szóltam vissza már a szobám ajtajából.

-Ugyan Roxy. Úgy ismersz?? –vigyorgott rám.

-Azt hiszem ezt a kérdést meg sem hallottam. –mondtam és már be is csuktam az ajtót. Nem foglakozva azzal, hogy még mindig utcai ruhában vagyok, eldőltem az ágyon és aludtam is.

Reggel már 6-kor felébredtem. Nem volt rám jellemző a korán kelés, de nem tudtam tovább aludni. Kiléptem a szobámból és először végigfutott rajtam, hogy tegnap itt aludt Hazz és a barátja. De mikor körülnéztem megint változott bennem a dolog, mert sehol senki nem volt a nappaliba. Megkönnyebbültem, hogy eltűntek és nem kell reggel is az ő képüket néznem. Kislattyogtam a konyhába, hogy megigyam a reggeli kávém. Beléptem a kis konyhába és neki is mentem valaminek. Vagy valaminek?? Szemügyre vettem a zavaró tényezőt ami miatt nem jutottam tovább és a vigyorgó Styles fiút azonosítottam be.

-Jó reggelt Morgós. –köszöntött és a kezembe adta a csésze kávét, amiért jöttem. Új becenevemhez híven morogtam egyet és megfordultam kifelé a konyhából. –Mi lesz a reggeli?? –jött mellettem, mint egy kiskutya.

-Amit csinálsz. Én is éhes vagyok, szóval húzz bele. –köztudott volt, hogy Harry nagyon jól főz. Meg kellett ragadni az alkalmat, hogy egyek valami finom kaját is.

-Oké csinálok kaját, de akkor kijössz velem a konyhába. Tudod, hogy nem szeretek egyedül lenni. –biggyesztette le a száját. Sóhajtottam egy nagyot és utána mentem a konyhába. Abban a helyzetbe bármit megtettem volna valami ehetőért. Felültem a konyhapultra és figyeltem, ahogy Harry szorgosan szedi elő a hozzávalókat a… nem tudom mihez.

-Mi lesz a kaja?? –kérdeztem nyál csorgatva.

-Ahogy elnézem sült, vagy hideg saláta. –szedett ki mindent a hűtőből. Hirtelen miután végzett odajött hozzám és szorosan elém állt. –Nem bírom tovább magamba tartani. –állt a két lábam közé és közel húzott magához. –Tegnap, mikor megláttalak megint felszínre tört az összes olyan érzelmem amit már lassan 4 éve folytok el magamban. –vészesen közel volt, már ajka az enyémhez. Belül kiabáltam magammal, hogy: „Hahó térj már észhez hülye ribanc ez nem helyes!!” De az a vékonyka hang elveszett a sokk mellett, amit akkor éreztem. Persze Harry mindig is tetszett egy szintig és jókat is hülyültünk, de mindig az csak piszkálódtunk. Sosem gondoltam bele, hogy milyen volna a csókja, vagy az ölelése. Ebben a pillanatban viszont mindennél jobban vágytam rá. Mikor látta, hogy nem fogok, vagy nem tudok ellenkezni, lassan és érzékien megcsókolt. Habozás nélkül viszonoztam a gesztust. Karom automatikusan fonódott a nyaka köré, de amint észbekaptam már löktem is el magamtól.

-Ez most mire volt jó?? –kiabáltam és éreztem, hogy csíp a szemem is könnyektől, de azoknak nem adtam utat.

-Én csak azt hittem… -dadogott meglepődött arccal, de közbevágtam.

-Mit hittél?? Harry nekem barátom van, akit szeretek!!