~4. rész

Köszönöm a komikat az előző részhez és köszönöm a díjakat is :)) 3 komi után jön a kövi rész ugyanúgy vasárnap, mint eddig :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!! xx

-Kérlek. Ne mondj semmi hülyeséget, ami egy kicsit is félreérthető lehet. Halál komolyan beszélek. Ja és töröld meg a szád gyorsan. –nyomott a kezembe egy nedves törlőkendőt és kiment ajtót nyitni. Leültem a nappaliba és hallgattam, hogy mit beszélnek, de nem tudtam kivenni, mert csak Roxy suttogott valamit.

-Milyen vendég?? –csattant fel a fiú nagy hanggal. Megint halk beszéd hallatszott, majd megjelentek mindketten az ajtóban, kézenfogva. A fiú rosszabb volt, mint amit a legvadabb álmomban el tudtam volna képzelni. Széles, izmos vállak. A vékony póló feszült a mellkasán. Haja világosbarna és kócos volt. Vastag és erős arccsontja megfeszült, ahogy végigfutatta rajtam hideg, mégis mély kék tekintetét. Lemertem volna fogadni, hogy bármelyik lányt megkaphatná. Kezét birtoklóan Roxy dereka köré fonta és szúrós szemekkel nézett rám. Azt suttogták szemei, hogy bármelyik pillanatban itt halok meg, ha hozzá merek nyúlni a mellette lévő gyönyörű lányhoz. Bevallom összecsináltam magam tőle és még meg sem szólalt.

-Eric ő itt Harry. Egy gyerekkori jó barátom. –próbált nyugodt mosolyt kölcsönözni szájának, de látszott, hogy ő is fél a fiú reakciójától. Felálltam és elé léptem kezet nyújtva neki.

-Harry Styles. –megvetően lepillantott kezemre, majd még mindig kemény tekintettel elfogadta azt.

-Eric Ross. –köpte a nevét. Kirázott a hideg érdes hangjától. Magas vagyok én is, de ő még nálam is nagyobb volt. –Roxanne kérlek, hoznál nekem valami reggelit a konyhából?? –a fejét felé fordította, azonban engem nézett.

-Persze. –lépett el mellőle, de Eric visszahúzta őt és egy csókot nyomott a mindig vörös ajkaira, majd elengedte. Roxy amint kilépett a helyiségből, Eric nekilökött a legközelebbi falhoz.

-Mit akarsz Roxanne-től?? –sziszegte a szavakat és szorosan elém állt.

-Csak barátok vagyunk. Higgadj le!! –böktem meg a mellkasát, hogy álljon hátrébb.

-Te megböktél engem?? –kérdezte olyan ’hogy merted?’ hangnembe.

-Meg. -bátorodtam fel léptem egyet előre. –És örülnék, ha nem állítanál nekem mindenféle hülyeségekkel. Ha azt mondom barátok vagyunk, akkor azok vagyunk. –igaz, hogy nem azt mondtam ami az igazság volt, de ő neki ezt nem kellett tudnia.

-Csak úgy szólok. Velem te ne beszélj így. Remélem világos. És mégegyszer nem akarlak meglátni még Roxanne közelében sem. Nem fogok előtte jelenetet rendezni, szóval remélem, hogy ezt megbeszéltük. –artikulált fenyegetően. Mire befejezte Roxy pont belépett egy tálcával a kezében. Mindketten leültünk, én a fotelba Eric a kanapéra. Roxy először nekem hozott egy szendvicset, majd leült a kanapéra. Eric kezébe került a tálca, amit letett magam mellé és Roxy-t az ölébe húzta, majd elkezdett enni.

-Mit csináltatok míg kint voltam?? Összebarátkoztatok?? –kérdezte mosolyogva Roxy és felváltva nézett ránk.

-Persze hogy. Harry-vel nagyon jól kijövünk. –bizonygatta fejbólogatással.

-Én csak arra emlékszem, hogy megfenyegetett, hogy többet ne lásson a közeledbe. –mondtam ugyanolyan hanglejtéssel és fejbólogatással. Roxy csak megforgatta a szemeit és kiszállt a barátja öléből, majd mellé ült.

-Te komolyan hiszel ennek a felmosórongy fejűnek?? –kérdezte teljesen ártatlant tettetve a durcás lánytól.

-Igen hiszek neki, mivel pontosan tudom, hogy milyen vagy. Miért is vártam volna mást?? –tette karba kezeit mellkasa előtt, mint egy sértődött kislány.

-Oké. Azt hiszem nekem mennem kéne. –álltam fel a fotelból és elindultam kifelé. Nyitottam volna az ajtót, mikor Roxy jelent meg mögöttem.

-Elmész?? –kérdezte.

-Itt sem kellett volna maradnom. Igazad volt, mikor azt mondtad, hogy húzzak el. A barátod egy vadállat. Nem tudom fel fogni, hogy hol volt az eszed, mikor összeálltál vele.

-Harry!! –szólt utánam, miután már kiléptem az ajtón. Visszanéztem várva mondanivalóját. –Azért még beszélünk még??

-Majd hívlak. –erőltettem egy műre sikerült mosolyt az arcomra és elsétáltam.

~3. rész

-Mit hittél?? Harry nekem barátom van, akit szeretek!! –vágtam hozzá a mosogató szivacsot, ami pont a kezem mellett volt.

*Harry szemszöge*

-Káprázik a szemem vagy az ott tényleg Ő?? –böködtem meg Louis oldalát.

-Hol?? Ki?? –kapkodta a fejét mindenfelé.

-Ott. –mutattam a lány irányba. –Roxanne. Ő az akiről annyit meséltem. –magyaráztam neki.

-Hát haver, ha tényleg ő álmaid nője akkor ne csak állj itt. –veregette meg humorosan a vállam.

-Ne legyél hülye!! Ez most komoly. Ha oda is megyek mit mondok neki?? –idegeskedtem. Tényleg nem tudtam, hogy mit is kéne mondanom 3 év után. Nagyon hiányzott, de ezzel nem állíthattam oda elé.

-Menj oda és dobj be valami szöveget amitől hanyatt vágja magát. –vonta meg a vállát.

-Nem tudnád egy kicsit komolyabban venni a dolgot?? Elmondtam már párszor, hogy Ő nem olyan lány, aki bármitől is „hanyatt vágná magát”. –idéztem szavait. Csak lazán kinevetett, majd megbökött, hogy induljak. Köszi Lou sokra mentem a segítségeddel. Csak magamra számíthatok. Megint. Odamentem hozzá, de egyhamar lerázott. Hát igen. Másra nem is számíthattam volna. Miután kapott mindenki aláírást és pár fényképet, visszabaktattam a fiúkhoz. Nem értem őket, hogy nem vették észre.

-Mi a baj Hazz?? –jött oda hozzám Liam.

-Találkoztam Roxy-val. –morogtam bosszúsan lehajtott fejjel.

-De hát ez nagyszerű. Akkor miért vagy ilyen morcos?? –kérdezte és átkarolta a vállam.

-Mert lerázott és rámuszított egy tucat rajongót. –mérgelődtem.

-Szar ügy. –vonta meg a vállát és elment mellőlem. Köszi fiúk megint. Az ember a szívét lelkét kiönti nektek ti pedig cserben hagytok mindig. Szidtam magamban őket.

-Gyertek srácok mennyünk haza. –szólt Zayn és az autó felé indult, majd Louis beült a vezetőülésre. Otthon lefürödtem és meggyúztem Louis-t, hogy készülődjön és jöjjön el velem Roxy-hoz. Szóltam Paul-nak, hogy mindegy hogyan csinálja, de szerezze meg Roxy lakcímét. Tűkön ülve néztük a nappaliban a TV-t, mire megkaptam a címet. Már 10 óra volt, mikor elindultunk és Louis alig akart jönni, de végül beadta a derekát.

Nem nagyon akart beengedni, de miután megígértem neki, hogy fizetem a lakását, beengedett. Nem volt valami túl kedves és hamar be is ment a szobájába aludni. Reggel gyorsan elküldtem Louis-t, hogy menjen haza, mert szeretnék beszélni kettesbe Roxy-val. Gyorsan kimentem kávét főzni. Pont kész lettem, mire kiballagott a szobából. Pont nekem jött, ahogy akartam kimenni elé a konyhából így a kezébe is adtam a csészét, amibe kávét raktam. Nem kellett sokat győzködnie, hogy én készítsem el a reggelit. Rox szörnyen rosszul főzött régen is és nem hiszem, hogy ez a tudása sokat javulhatott. Felült a pultra és onnan figyelt engem. Úgy éreztem itt az alkalom. ”Hajrá Harry!! Most vagy soha.” Drukkoltam magamnak. Két lába közé csúsztam és gondolkodás nélkül dőltek belőlem a szavak. Mikor láttam, hogy semmi kivetni valója nincs ellene lassan megcsókoltam. Jól esően megborzongtam, ahogy kezeivel is átölelte a nyakam és visszacsókolt. Soha nem éreztem még olyat, mint akkor. Ezután jött a pofon a sorstól. „Harry nekem barátom van, akit szeretek!!” vízhangzott a mondat a fejemben. Miért vagyok én ilyen szerencsétlen?? Ha nem lenne az a srác lenne esélyem?? Biztosan!! Csak akkor lehet az enyém, ha eltakarítom a másik fiút. Na jó... Ki vagyok én, hogy ilyeneket mondok?? Egyáltalán, hogyan akarom csinálni, ha szereti őt?? Ez annyira bonyolult. És most már szánalmas is vagyok.

-Harry jól vagy?? –jött közvetlenül elém. Ránéztem és nem tudtam mit kiolvasni az arcából. –Megbántottalak igaz?? –kérdezte halkan. –Harry én sajnálom, de ennek nem lenne semmi értelme kettőnk között. Kit akarunk becsapni?? Én pedig szeretem Eric-et. –vázolta fel szorgalmasan a helyzetet, majd ránézett az órára. –Nemsokára megérkezik Eric, szerintem el kéne menned. –hajtotta le a fejét.

-Miért?? –kérdeztem értetlenül. Oké értem, hogy most csókoltam meg őt, de nem értem, hogy miért kéne elmennem.

-Nos. Hát Eric. Hirtelentermészetű. Nem szereti, ha más fiúkkal vagyok. –mondta szégyenlősen.

-Én meg szeretném ismerni. –mondtam határozottan.

-Nem tartom jó ötletnek. –rágta vörös ajkait. Kezdett leesni, hogy milyen pasija lehet neki. Erőszakos, verekedős, rosszfiú típus. Attól félt, hogy meg akar, majd verni?? A csend letelepedett közénk. A csengő megszólalt. –Kérlek. Ne mondj semmi hülyeséget, ami egy kicsit is félreérthető lehet. Halál komolyan beszélek. Ja és töröld meg a szád gyorsan. –nyomott a kezembe egy nedves törlőkendőt és kiment ajtót nyitni.

~2. rész

-Azt mondtam, hogy beengedlek… Téged. –emeltem ki az utolsó szót.

-Roxy kedvesem. Fizetem a lakásod, ha beengedsz minket. –emelte ki ő is az utolsó szót.

-Gyertek. –morogtam a két személynek akik rögtön be is estek az ajtón. –Utállak Sytles. –kiálltottam utána mikor már a nappaliban voltak. –És ki a barátod?? –kérdeztem mikor már én is beértem a nappaliban.

-Jah ő Louis Tomlinson a legjobb barátom és ő is bandatag. –a fiú egy intéssel és egy mosollyal elintézte a köszöntést.

-Oké. Akkor téged is utállak. –vontam vállat. –Most pedig elárulnád, hogy mit kerestek itt 11 órakor?? –tettem csípőre a kezem várva magyarázatára.

-Hát… -vakarta meg a tarkóját. –Unatkoztunk??

-Egyszer tényleg ki foglak herélni… -sóhajtottam és beestem a fotelomba.

-Hazz ez a csaj tényleg ijesztő. –próbálta súgni, de elég jól hallottam.

-És azt mondtam-e, hogy a fülei is túl jók. –röhögte el magát a Fürtös.

-Ó. –temette arcát kezébe a Louis nevezetű srác. –Kérdezhetek valamit?? –kapta fel a fejét és felváltva nézett rám és Harry-re.

-Ha nagyon akarsz, csak tessék. –mondtam és felpakoltam a lábaim magam elé, hogy kényelmesen üljek.

-Ti most akkor barátok vagytok?? –na ezen mondjuk még egyszer sem gondolkodtam. Ha vannak olyan barátok akik rühellik egymást akkor igen.

-Bodri te, hogy gondolod?? –néztem rá hátha ő tud valamit mondani.

-Nem tudom. –vonogatta a vállát. Legalább egy dolog a Földön amiben egyet tudunk érteni.

-Te most komolyan nem szólsz semmit arra, hogy Bodri-nak hívott?? Ha én mondanék ilyet hajam se maradna. A csajnak meg nem szólsz semmit?? –kérdezgette Harry-t Louis.

-Lou… Ne kezd most ezt lécci. –nyafogott.

-Jól van, nem vagyok kíváncsi rátok. Nincs kedvetek hazamenni?? –kérdeztem magamhoz mérten kedvesen.

-Nem aludhatunk itt?? Olyan kényelmes ez a kanapé. –dobálta fel a lábait Harry. Nem volt kedvem vitatkozni mivel túl álmos voltam és tudtam, hogy úgy sem mennének el.

-Nekem aztán olyan mindegy, hogy mit csinálsz. –sóhajtottam majd felálltam. –Én megyek aludni. Ja és bezárom az ajtót. Csak szóltam, hogy ne kezdj el gondolkodni semmi baromságon. –szóltam vissza már a szobám ajtajából.

-Ugyan Roxy. Úgy ismersz?? –vigyorgott rám.

-Azt hiszem ezt a kérdést meg sem hallottam. –mondtam és már be is csuktam az ajtót. Nem foglakozva azzal, hogy még mindig utcai ruhában vagyok, eldőltem az ágyon és aludtam is.

Reggel már 6-kor felébredtem. Nem volt rám jellemző a korán kelés, de nem tudtam tovább aludni. Kiléptem a szobámból és először végigfutott rajtam, hogy tegnap itt aludt Hazz és a barátja. De mikor körülnéztem megint változott bennem a dolog, mert sehol senki nem volt a nappaliba. Megkönnyebbültem, hogy eltűntek és nem kell reggel is az ő képüket néznem. Kislattyogtam a konyhába, hogy megigyam a reggeli kávém. Beléptem a kis konyhába és neki is mentem valaminek. Vagy valaminek?? Szemügyre vettem a zavaró tényezőt ami miatt nem jutottam tovább és a vigyorgó Styles fiút azonosítottam be.

-Jó reggelt Morgós. –köszöntött és a kezembe adta a csésze kávét, amiért jöttem. Új becenevemhez híven morogtam egyet és megfordultam kifelé a konyhából. –Mi lesz a reggeli?? –jött mellettem, mint egy kiskutya.

-Amit csinálsz. Én is éhes vagyok, szóval húzz bele. –köztudott volt, hogy Harry nagyon jól főz. Meg kellett ragadni az alkalmat, hogy egyek valami finom kaját is.

-Oké csinálok kaját, de akkor kijössz velem a konyhába. Tudod, hogy nem szeretek egyedül lenni. –biggyesztette le a száját. Sóhajtottam egy nagyot és utána mentem a konyhába. Abban a helyzetbe bármit megtettem volna valami ehetőért. Felültem a konyhapultra és figyeltem, ahogy Harry szorgosan szedi elő a hozzávalókat a… nem tudom mihez.

-Mi lesz a kaja?? –kérdeztem nyál csorgatva.

-Ahogy elnézem sült, vagy hideg saláta. –szedett ki mindent a hűtőből. Hirtelen miután végzett odajött hozzám és szorosan elém állt. –Nem bírom tovább magamba tartani. –állt a két lábam közé és közel húzott magához. –Tegnap, mikor megláttalak megint felszínre tört az összes olyan érzelmem amit már lassan 4 éve folytok el magamban. –vészesen közel volt, már ajka az enyémhez. Belül kiabáltam magammal, hogy: „Hahó térj már észhez hülye ribanc ez nem helyes!!” De az a vékonyka hang elveszett a sokk mellett, amit akkor éreztem. Persze Harry mindig is tetszett egy szintig és jókat is hülyültünk, de mindig az csak piszkálódtunk. Sosem gondoltam bele, hogy milyen volna a csókja, vagy az ölelése. Ebben a pillanatban viszont mindennél jobban vágytam rá. Mikor látta, hogy nem fogok, vagy nem tudok ellenkezni, lassan és érzékien megcsókolt. Habozás nélkül viszonoztam a gesztust. Karom automatikusan fonódott a nyaka köré, de amint észbekaptam már löktem is el magamtól.

-Ez most mire volt jó?? –kiabáltam és éreztem, hogy csíp a szemem is könnyektől, de azoknak nem adtam utat.

-Én csak azt hittem… -dadogott meglepődött arccal, de közbevágtam.

-Mit hittél?? Harry nekem barátom van, akit szeretek!! 

~1. rész

-Csak nem Roxanne csinos kis hátsó felét látom?? -hallottam egy mély reszelős, kicsit ismerős hangot a hátam mögül. Amilyen gyorsan tudtam meg is fordultam, hogy lássam ki az idegen aki a fenekemben gyönyörködik.

-Styles… -csak szemet forgattam mikor megláttam a vigyorgó fiút. Undorodó arccal sétáltam el tőle, remélve, hogy békén hagy. Reménykedhettem… Elkapta a csuklómat és visszahúzott maga elé.

-Ne legyél már ilyen. Csak meg akarom köszönni. –mondta, de azt az átkozott vigyort ember fia nem törölte volna le az arcáról

-Hány éve is Styles?? 3?? És mit akarsz megköszönni?? Hogy a zseniális szivatásomból tettél szert hírnévre?? –vigyorogva bólintott. –Kösz, de nem kérek belőle. Ugye tudod, hogy még mindig utálom hülye fejed?? –beszéltem hozzá a megszokott flegma stílusba.

-Tudom Roxanne. Nekem viszont hiányzott a flegma képed.

-Kötve hiszem. Viszont, ha nem szeded le azt a vigyort az arcodról akkor én törlöm le onnan. Csak, hogy tudd. –vontam meg a vállam.

-Ejnye Roxy… -csóválta a fejét. –Még mindig nem szoktál le a kisebbek bántalmazásáról?? –szekáll... Nem javult semmit sem. Azt hittem 19 éves korára már értelmes ember lesz. Tévedni emberi dolog. 

-Nem hiszem, hogy annyira kisebb lennél már… -mértem végig a nálam jó pár centivel magasabb alakját. Igaz, hogy idősebb vagyok nála 1 évvel, de mivel ő magasabb azt hiszem mondhatjuk, hogy most én vagyok a kisebb.

-Több a tetkód. –állapította meg miközben végignézett rajtam. –Tetszik. –vigyorgott megint.

-Elárulod mit akarsz vagy rabolod még a drága időmet?? –kezdett már nagyon idegesíteni. Nem vagyok bunkó, vagy utálatos természetű lány, de ő mindig kihozta belőlem ezeket.

-Hát gondoltam, hogyha már így megláttalak, megint összefuthatnánk párszor. –még mindig vigyorgott. Gondolom most az arcom miatt, mert nem nagyon tudnám leírni milyen képet vághattam.

-Felejtsd el Styles!! –ordítottam rá. Már csak ő hiányzik a mostani életemből. Gyorsan leléptem. Persze ő követett. Tudta, hogy ezzel idegesít. De, ha ő így, akkor én is. –Emberek itt van Harry Styles!!! –ordítottam, hogy még jóval arrébb is meghallják. Tervem sikerrel járt és a tömeg hamar ellepte a fiút. Amíg ő autogramokat osztogatott és képeket csinált az emberekkel, addig én futólépésben haza mentem.

Belépve a kicsi lakásomba rá kellett jönnöm, hogy a holmijaim nem fogják kipakolni magukat. Ez se a mai napon lesz. Bevágódtam a hálóba egyenesen az ágyra. A plafont bámulva elgondolkodtam az elmúlt pár éven. 4 éve találkoztam Harry-vel. Mondhatjuk, hogy az első másodpertől utáltuk egymást. Ez később csak fokozódott. Egy ideig nem nagyon foglalkoztunk egymással, de miután sokat kellett az anyám miatt bámulnunk egymást meguntuk a tétlenkedést. A legtöbbször csak hülye vicceket csináltunk, de volt egy-két durva húzás is. A kedvencem mindig a tubus pillanatragasztó volt Harry hajába. De viszont azt be kell vallani, hogyha szarba voltunk azért segítettünk is egymásnak. Szerintem még évekig csináltuk volna ezt, ha én be nem nevezem az X-faktorba. Egy újabb kis viccnek indult az egész, de arra nem gondoltam, hogy el is megy. Az észlény pedig elment a meghallgatásra. Szó szerint beneveztem a hírnévre. Azóta nem is nagyon foglalkoztam vele. Pár hónapja anyáméknak betelt velem a poharuk és kitagadtak a családból. Sose jöttem ki velük a legjobban, de megvoltunk egymás mellett. Viszont az utóbbi betöréses balhém után apám kijelentette, hogy húzzak el otthonról. Szép szülők mondhatom. Úgy döntöttem Londonba jövök. Itt azért hamarabb találok magamnak valami munkát. A munkám már megvan, egy nagyobb üzletben dolgozok minden hétköznap délelőtt. A pénzem pont annyi, hogy kajára meg a lakásra elég. Egy ideig még pörgött az agyam mindenféle dolgon aztán elaludtam.

Arra ébredtem, hogy a telefonom hatalmas hangerővel csörög. Az órára pillantottam. Este fél 11 van. Ki a fene keres ilyenkor?? Lemásztam az ágyról és a telefonomért nyúltam.

-Mit akar ez a majom?? –kérdeztem magamtól mikor megláttam nagy betűkkel a ’’STYLES’’ nevet a kijelzőmön. Kelletlenül vettem fel.

-Mi van?? –morogtam álmosan és morcosan.

-Örömmel veszem tudomásul, hogy nem változtattál számot.

-És azért kellett felkelteni, hogy erről megbizonyosodj te homokzsák?? –felnevetett. Gondolom jól szórakozik.

-Csak egy kisebb bosszú a délutáni lekoptatós akciód miatt.

-Hát… bosszúnak ez azért egy kicsit gyenge hozzád képest.

-Akkor nyiss ajtót, mert kezd zsibbadni a lábam.

-Azt ne mondd, hogy itt vagy a lakásom előtt. –ültem le a nappaliban lévő kényelmes fotelba.

-Akkor nem mondom, de nyisd ki az ajtót vagy betöröm. –nevette el magát.

-Nem engedlek be. De, ha bemered törni az ajtót akkor kifizeted!! –figyelmeztettem, bár tudom, hogy úgy sem tudná betörni az ajtót.

-Rox, ne csináld már. Tudom, hogy neked is hiányoztam.

-Jó. Beengedlek, ha egyességet kötünk.

-Ettől féltem. –sóhajtozott nagyot. –Na mondd mi az egyesség. –érdeklődött unottan.

-Mondjuk… -gondolkodtam el. –Te fizeted a lakásom. –ha elfogadja az ajánlatom akkor még a képét is képes lennék eltűrni.

-Rendben. –most komolyan beleegyezett?? Ezaz!!! –De csak, ha máskor is beengedsz.

-Oké. Azt még kibírom. De ha hazudsz kiheréllek Styles!! –emeltem egy kicsit feljebb a hangom. Erre csak elnevette magát. Felkeltem a kényelmes fotelből és kinyitottam a bejárati ajtót, ahol nem csak egy ember állt. –Mi a…?? –kérdeztem kedvesen, hogy mit keres itt még egy ember rajta kívül. –Azt mondtam, hogy beengedlek… Téged. –emeltem ki az utolsó szót.