~4. rész

Köszönöm a komikat az előző részhez és köszönöm a díjakat is :)) 3 komi után jön a kövi rész ugyanúgy vasárnap, mint eddig :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!! xx

-Kérlek. Ne mondj semmi hülyeséget, ami egy kicsit is félreérthető lehet. Halál komolyan beszélek. Ja és töröld meg a szád gyorsan. –nyomott a kezembe egy nedves törlőkendőt és kiment ajtót nyitni. Leültem a nappaliba és hallgattam, hogy mit beszélnek, de nem tudtam kivenni, mert csak Roxy suttogott valamit.

-Milyen vendég?? –csattant fel a fiú nagy hanggal. Megint halk beszéd hallatszott, majd megjelentek mindketten az ajtóban, kézenfogva. A fiú rosszabb volt, mint amit a legvadabb álmomban el tudtam volna képzelni. Széles, izmos vállak. A vékony póló feszült a mellkasán. Haja világosbarna és kócos volt. Vastag és erős arccsontja megfeszült, ahogy végigfutatta rajtam hideg, mégis mély kék tekintetét. Lemertem volna fogadni, hogy bármelyik lányt megkaphatná. Kezét birtoklóan Roxy dereka köré fonta és szúrós szemekkel nézett rám. Azt suttogták szemei, hogy bármelyik pillanatban itt halok meg, ha hozzá merek nyúlni a mellette lévő gyönyörű lányhoz. Bevallom összecsináltam magam tőle és még meg sem szólalt.

-Eric ő itt Harry. Egy gyerekkori jó barátom. –próbált nyugodt mosolyt kölcsönözni szájának, de látszott, hogy ő is fél a fiú reakciójától. Felálltam és elé léptem kezet nyújtva neki.

-Harry Styles. –megvetően lepillantott kezemre, majd még mindig kemény tekintettel elfogadta azt.

-Eric Ross. –köpte a nevét. Kirázott a hideg érdes hangjától. Magas vagyok én is, de ő még nálam is nagyobb volt. –Roxanne kérlek, hoznál nekem valami reggelit a konyhából?? –a fejét felé fordította, azonban engem nézett.

-Persze. –lépett el mellőle, de Eric visszahúzta őt és egy csókot nyomott a mindig vörös ajkaira, majd elengedte. Roxy amint kilépett a helyiségből, Eric nekilökött a legközelebbi falhoz.

-Mit akarsz Roxanne-től?? –sziszegte a szavakat és szorosan elém állt.

-Csak barátok vagyunk. Higgadj le!! –böktem meg a mellkasát, hogy álljon hátrébb.

-Te megböktél engem?? –kérdezte olyan ’hogy merted?’ hangnembe.

-Meg. -bátorodtam fel léptem egyet előre. –És örülnék, ha nem állítanál nekem mindenféle hülyeségekkel. Ha azt mondom barátok vagyunk, akkor azok vagyunk. –igaz, hogy nem azt mondtam ami az igazság volt, de ő neki ezt nem kellett tudnia.

-Csak úgy szólok. Velem te ne beszélj így. Remélem világos. És mégegyszer nem akarlak meglátni még Roxanne közelében sem. Nem fogok előtte jelenetet rendezni, szóval remélem, hogy ezt megbeszéltük. –artikulált fenyegetően. Mire befejezte Roxy pont belépett egy tálcával a kezében. Mindketten leültünk, én a fotelba Eric a kanapéra. Roxy először nekem hozott egy szendvicset, majd leült a kanapéra. Eric kezébe került a tálca, amit letett magam mellé és Roxy-t az ölébe húzta, majd elkezdett enni.

-Mit csináltatok míg kint voltam?? Összebarátkoztatok?? –kérdezte mosolyogva Roxy és felváltva nézett ránk.

-Persze hogy. Harry-vel nagyon jól kijövünk. –bizonygatta fejbólogatással.

-Én csak arra emlékszem, hogy megfenyegetett, hogy többet ne lásson a közeledbe. –mondtam ugyanolyan hanglejtéssel és fejbólogatással. Roxy csak megforgatta a szemeit és kiszállt a barátja öléből, majd mellé ült.

-Te komolyan hiszel ennek a felmosórongy fejűnek?? –kérdezte teljesen ártatlant tettetve a durcás lánytól.

-Igen hiszek neki, mivel pontosan tudom, hogy milyen vagy. Miért is vártam volna mást?? –tette karba kezeit mellkasa előtt, mint egy sértődött kislány.

-Oké. Azt hiszem nekem mennem kéne. –álltam fel a fotelból és elindultam kifelé. Nyitottam volna az ajtót, mikor Roxy jelent meg mögöttem.

-Elmész?? –kérdezte.

-Itt sem kellett volna maradnom. Igazad volt, mikor azt mondtad, hogy húzzak el. A barátod egy vadállat. Nem tudom fel fogni, hogy hol volt az eszed, mikor összeálltál vele.

-Harry!! –szólt utánam, miután már kiléptem az ajtón. Visszanéztem várva mondanivalóját. –Azért még beszélünk még??

-Majd hívlak. –erőltettem egy műre sikerült mosolyt az arcomra és elsétáltam.

~3. rész

-Mit hittél?? Harry nekem barátom van, akit szeretek!! –vágtam hozzá a mosogató szivacsot, ami pont a kezem mellett volt.

*Harry szemszöge*

-Káprázik a szemem vagy az ott tényleg Ő?? –böködtem meg Louis oldalát.

-Hol?? Ki?? –kapkodta a fejét mindenfelé.

-Ott. –mutattam a lány irányba. –Roxanne. Ő az akiről annyit meséltem. –magyaráztam neki.

-Hát haver, ha tényleg ő álmaid nője akkor ne csak állj itt. –veregette meg humorosan a vállam.

-Ne legyél hülye!! Ez most komoly. Ha oda is megyek mit mondok neki?? –idegeskedtem. Tényleg nem tudtam, hogy mit is kéne mondanom 3 év után. Nagyon hiányzott, de ezzel nem állíthattam oda elé.

-Menj oda és dobj be valami szöveget amitől hanyatt vágja magát. –vonta meg a vállát.

-Nem tudnád egy kicsit komolyabban venni a dolgot?? Elmondtam már párszor, hogy Ő nem olyan lány, aki bármitől is „hanyatt vágná magát”. –idéztem szavait. Csak lazán kinevetett, majd megbökött, hogy induljak. Köszi Lou sokra mentem a segítségeddel. Csak magamra számíthatok. Megint. Odamentem hozzá, de egyhamar lerázott. Hát igen. Másra nem is számíthattam volna. Miután kapott mindenki aláírást és pár fényképet, visszabaktattam a fiúkhoz. Nem értem őket, hogy nem vették észre.

-Mi a baj Hazz?? –jött oda hozzám Liam.

-Találkoztam Roxy-val. –morogtam bosszúsan lehajtott fejjel.

-De hát ez nagyszerű. Akkor miért vagy ilyen morcos?? –kérdezte és átkarolta a vállam.

-Mert lerázott és rámuszított egy tucat rajongót. –mérgelődtem.

-Szar ügy. –vonta meg a vállát és elment mellőlem. Köszi fiúk megint. Az ember a szívét lelkét kiönti nektek ti pedig cserben hagytok mindig. Szidtam magamban őket.

-Gyertek srácok mennyünk haza. –szólt Zayn és az autó felé indult, majd Louis beült a vezetőülésre. Otthon lefürödtem és meggyúztem Louis-t, hogy készülődjön és jöjjön el velem Roxy-hoz. Szóltam Paul-nak, hogy mindegy hogyan csinálja, de szerezze meg Roxy lakcímét. Tűkön ülve néztük a nappaliban a TV-t, mire megkaptam a címet. Már 10 óra volt, mikor elindultunk és Louis alig akart jönni, de végül beadta a derekát.

Nem nagyon akart beengedni, de miután megígértem neki, hogy fizetem a lakását, beengedett. Nem volt valami túl kedves és hamar be is ment a szobájába aludni. Reggel gyorsan elküldtem Louis-t, hogy menjen haza, mert szeretnék beszélni kettesbe Roxy-val. Gyorsan kimentem kávét főzni. Pont kész lettem, mire kiballagott a szobából. Pont nekem jött, ahogy akartam kimenni elé a konyhából így a kezébe is adtam a csészét, amibe kávét raktam. Nem kellett sokat győzködnie, hogy én készítsem el a reggelit. Rox szörnyen rosszul főzött régen is és nem hiszem, hogy ez a tudása sokat javulhatott. Felült a pultra és onnan figyelt engem. Úgy éreztem itt az alkalom. ”Hajrá Harry!! Most vagy soha.” Drukkoltam magamnak. Két lába közé csúsztam és gondolkodás nélkül dőltek belőlem a szavak. Mikor láttam, hogy semmi kivetni valója nincs ellene lassan megcsókoltam. Jól esően megborzongtam, ahogy kezeivel is átölelte a nyakam és visszacsókolt. Soha nem éreztem még olyat, mint akkor. Ezután jött a pofon a sorstól. „Harry nekem barátom van, akit szeretek!!” vízhangzott a mondat a fejemben. Miért vagyok én ilyen szerencsétlen?? Ha nem lenne az a srác lenne esélyem?? Biztosan!! Csak akkor lehet az enyém, ha eltakarítom a másik fiút. Na jó... Ki vagyok én, hogy ilyeneket mondok?? Egyáltalán, hogyan akarom csinálni, ha szereti őt?? Ez annyira bonyolult. És most már szánalmas is vagyok.

-Harry jól vagy?? –jött közvetlenül elém. Ránéztem és nem tudtam mit kiolvasni az arcából. –Megbántottalak igaz?? –kérdezte halkan. –Harry én sajnálom, de ennek nem lenne semmi értelme kettőnk között. Kit akarunk becsapni?? Én pedig szeretem Eric-et. –vázolta fel szorgalmasan a helyzetet, majd ránézett az órára. –Nemsokára megérkezik Eric, szerintem el kéne menned. –hajtotta le a fejét.

-Miért?? –kérdeztem értetlenül. Oké értem, hogy most csókoltam meg őt, de nem értem, hogy miért kéne elmennem.

-Nos. Hát Eric. Hirtelentermészetű. Nem szereti, ha más fiúkkal vagyok. –mondta szégyenlősen.

-Én meg szeretném ismerni. –mondtam határozottan.

-Nem tartom jó ötletnek. –rágta vörös ajkait. Kezdett leesni, hogy milyen pasija lehet neki. Erőszakos, verekedős, rosszfiú típus. Attól félt, hogy meg akar, majd verni?? A csend letelepedett közénk. A csengő megszólalt. –Kérlek. Ne mondj semmi hülyeséget, ami egy kicsit is félreérthető lehet. Halál komolyan beszélek. Ja és töröld meg a szád gyorsan. –nyomott a kezembe egy nedves törlőkendőt és kiment ajtót nyitni.